Új könyv mutatja be, hogyan vették át az uralmat a nyugati nagyvárosok komplett negyedeiben a bevándorlók.
2016 szeptemberében a magyar kormány térképet tett közzé a nyugat-európai no-go zónákról. Az ismertető anyag szerint a no-go zónák olyan városrészek, amelyeket a hatóságok nem képesek ellenőrzésük alatt tartani. Az ügy heves nemzetközi reakciókat váltott ki, a térkép ellen szinte minden érintett nagykövetség tiltakozott, így a svéd, brit, német és francia nagykövetség is.
A vita, amely ekkor begyűrűzött hazánkba, nyugaton már évtizedek óta tart. De mit jelent a no-go zóna a szakirodalom szerint, és ha ez egy pontatlan megfogalmazás, akkor milyen szavakkal írhatjuk le a nagyon is ismert valóságot, melyet az amszterdami pogrom és a Hamász-tüntetések óta már kevesen tagadnának?
A fenti dilemmát próbálja megfejteni Marsai Viktor, Sayfo Omar és Veres Kristóf György kötete, a Kié itt a tér?, mely idén jelent meg az MCC Press gondozásában. A szerzők a migráció és az iszlamizmus kérdéseinek avatott szakértői, akik számos kutatóutat végeztek már személyesen is a migráció szemszögéből fontos kibocsátó országokba vagy nyugati célpontokba.
Mint a szerzők leszögezik,
a tömeges bevándorlás nyomán százával alakultak ki olyan városrészek, ahol az utcák képe és a társadalmi kultúra eltér a többségi társadalom által lakott környékekétől:
a szociális körülmények és a közbiztonság rosszabb a máshol megszokottnál, a hatóságok különleges protokollt követnek intézkedéseik során, vagy egyszerűen csak a többségi társadalom egyes tagjai diszkomfortosan érzik magukat. A probléma létét szinte mindenki elismeri, a különbség leginkább annak értékelésében, no meg persze az efféle környékek elnevezésében van.
A kötet szerint a bevándorló-városrészek témája összetett és sokrétű, nem lehet egyszerűen politikai diskurzusok mentén vizsgálni. Az első pillantásra hasonlónak tűnő mintázatok ellenére a bevándorlás és annak következményei minden országban egyedi formát öltöttek, hiszen a tömegek különböző kibocsátó országoknak más-más vidékeiről és népcsoportjaiból eltérő időben érkeztek, emellett a befogadó országok politikai és társadalmi kultúrája, valamint nemzeti identitásának konstrukciója is különböző.
A Kié itt a tér? először a bevándorlók fizikai elkülönülésének hátterét és logikáját vizsgálja,
bemutatva, hogy miként alakultak ki a bevándorlók lakta városrészek a különböző nyugat- és észak-európai országokban. Ezt követően a különböző országok politikai diskurzusaiban bevett terminológiát tárgyalja, illetve azt, hogyan lett a kezdetben polgárháborús kontextusokban emlegetett no-go zónából egy, a bevándorló-környékek kapcsán használt kifejezés.
Ezt követően a könyv a bevándorlók által Európába hozott „kulturális csomagot” veszi szemügyre, bemutatva, miképpen nehezíti az integrációt az egyes bevándorló-közösségek európaitól eltérő identitáskonstrukciója, és miként járul hozzá az eltérő kultúra megőrzéséhez a kibocsátó országokból való „házastárs-import” vagy éppen a családegyesítés.
Mivel az integráció sikere nagyban múlik a befogadó országok politikáján, a kötet külön fejezetet szentel a különböző európai államok történelmi hagyományaiból következő integrációs stratégiák közötti különbségeknek.
Ezt követően a bevándorlók lakta környékeken is érvényesülő oktatáspolitikák közti különbségeket veszi górcső alá, és feltárja, azok milyen hatással vannak a bevándorlók munkaerőpiacon való elhelyezkedésére.
Az eltérő hátterű bevándorlók által lakott környékek kulturális arculatai között sokszor legalább akkorák a különbségek, mint a többségi társadalom tagjai és általában a bevándorlók lakta városrészek között. A Kié itt a tér? az ilyen negyedek belső kultúráját meghatározó tényezőknek is külön figyelmet szentel.
A sort maga a nyelv nyitja, arra keresve a választ, hogy igaz-e a vélekedés, miszerint bizonyos városrészeken már nem lehet boldogulni az adott ország hivatalos nyelvén. Ezt követően arról van szó a könyvben, hogy milyen mintázatokat követ a bevándorló-kerületek vallási életének szerveződése. Az utolsó előtti fejezetben a híradásokban leggyakrabban szereplő, a közvélemény félelmét leginkább felkeltő jelenségeket veszik sorra. Ezek a bűnözés, a klánbűnözés, az utcai zavargások, illetve az antiszemitizmus. S végül a kötet utal az amerikai latino közösség sajátosságaira is.
Végül le kell szögezni, hogy alapos, gazdagon jegyzetelt, a kurrens szakirodalmat figyelembe vevő és remekül hasznosító összegzés született,
mely az összes fontos kérdést körüljárja a no-go zónák terén és pironkodás nélkül tárja az olvasó elé a nyugati helyzetet, anélkül viszont, hogy politikai lózungokat ismételne. A kötetet ajánljuk minden olvasónak, akiket a migráció, az iszlamizmus és Európa jövője érdekel.
Sayfo Omar, Marsai Viktor, Veres Kristóf György: Kié itt a tér? Párhuzamos társadalmak és városi zárványok Nyugat-Európában. Bp., MCC Press, 2024.
A világ nem az, aminek gondolod: van a valóságnak egy dimenziója, amit a modernitás tagad, mégis ott van – vallja Rod Dreher. Az amerikai konzervatív véleményvezérrel politikáról, kereszténységről és a korszellemről beszélgettünk.
„Ez azt jelenti, hogy teret nyert a régóta hangoztatott álláspontunk” – fogalmazott Szijjártó Péter.
Jó tudni: ez a Nyugat már a hidegháború utolsó harmadában megromlott, megbüdösödött, mert már akkor feladta önmagát.
„Allahu Akbar” felkiáltással indult a nap Brüsszelben.
Elképzelhetetlennek tűnő álláspontok váltak szalonképessé.
A „Merkel-legónak” becézett betonakadályoknak az országhatárokon, nem a belvárosok szívében lenne a helyük.
A tűzoltók egyelőre nem tudják megfékezni a lángokat.
Sallai Rolanddal a soraiban játszott 2–2-es döntetlent a Galatasaray a Török Kupában. A magyar labdarúgó-válogatott kulcsembere kezdett és végig a pályán volt, így nem bizonyult súlyosnak a térdsérülése.
